„Emberek aranyban”

2500-3000 éves aranyleletek kiállítását tekintették meg fehértói felső tagozatosok december 7-én Budapesten. A kopogós-zúzmarás, hideg, igazi téli idő sem szegte kedvét senkinek a kora reggeli induláskor. A vonat különtermében utaztunk, jó hangulatban, így hamar elröppent az idő… A Keleti pályaudvarról metróval mentünk a Deák térre. Mivel többen most utaztak először metróval, így a biztonságiak engedélyével többször is mozgólépcsőztünk fel-le, amíg mindenki el nem telt eme remek szórakozással.

A Deák tér szomszédságában, az Erzsébet téren megnéztük a híres-neves Gödröt, ami ma már a pesti ifjúság találkozó- és szórakozóhelye. Néhány fotó elkészülte után gyalog sétáltunk végig az Andrássy úton. A pesti Champs Elysées… Luxusüzletekkel, parkoló luxuskocsikkal. Nem kell félteni a fehértói gyerekeket tájékozottság szempontjából: –Nézze, tanárbácsi, az egy Porsche Panamera! Hű, de szép az a G-osztályos fekete Mercedes! A kisföldalatti állomására lesétáltunk, hiszen a hetedikesekkel most tanultuk történelemből a Millenniumot; jó volt szembesülni az 1896-os hangulattal, az eredeti csempékkel, oszlopokkal, a hagyományőrző küllemű – de azért már modern szerelvényekkel. A Magyar Állami Operaház szépséges épületét csodálva megemlítettük tervezőjének, Ybl Miklósnak a nevét. Az Opera melletti utcában, a Hajós nevezetűben, már várták csoportunkat.

Belépve beleszippantottunk a messzi ázsiai füstölőkkel illatosított levegőbe, közben halk zene szólt, a kazahsztáni puszták hangulatát megidézve. Egy több mint 200 éves pincébe mentünk le, ahol egy filmet tekintettünk meg az évekig tartó ásatásokról, amelyek eredménye iránt egyre nőtt az érdeklődésünk. Mivel javarészt aranyleletekről volt szó, így bizony kalasnyikovos kozákok őrizték napi 24 órában a régészeket és segítőiket, a 80 munkást. Tárlatvezetőnk, aki maga is régész, többször járt a helyszínen, Kazahsztánban. Sok személyes élménnyel gazdagított előadását feszült figyelemmel hallgattuk. A szarvas-csodaszarvas motívum a valamikor Ázsiából elvándorolt magyarság számára is értékes, tisztelt emlék, így jó érzés volt látni a különböző méretű és kidolgozású szó szerint arany szarvasokat. A kiállítás megtekintése után a belvárosi adventi vásáron sétáltunk végig, ami nagyon látványos, felettébb illatos, és külföldi beszédtől volt hangos. Az árakról most ne essék szó, talán a 3500 ft-os lángost említeném meg halkan… A nagyvárosi karácsonyi hangulat mindenképpen szép emlékünk marad. A Széchenyi István tér Budapest V. kerületében, a Lánchíd pesti lábánál fekszik, a Duna-parti világörökségi helyszín része. Nem hagyhattuk ki, hogy le ne sétáljunk ide, akár csak néhány percre is, hiszen a panoráma igen megkapó: a talán legszebb fővárosi híddal, szemben a Budai Várral… S ne feledkezzünk meg a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletet parancsoló épületéről sem. A Keletiben már várt ránk a vonatunk. A korán leszálló estében egymást szórakoztatva telt az idő egy halasi átszállással Kunfehértóig. A gyerekeket az állomáson már várták a szülők, akiknek lelkesen mesélték a pesti élményeket.
Stammer József